A 18. század előtt csak a főurak, a főpapok, a tudósok vagy a gazdag polgárok engedhették meg maguknak a könyvgyűjtést. Katonák csak elvétve fordultak elő a bibliofilek között. Az első ismert rudabányai könyvgyűjtő mégis egy ízig-vérig katonaember volt: gróf Gvadányi Sándor szendrői várkapitány, aki Rudabányán alapított családot, miután 1685-ben feleségül vette az itt részbirtokkal rendelkező özvegyasszonyt, Borsod vármegye főispánjának, gimesi és gácsi gróf Forgách Ádámnak a lányát, Mária Dorottyát. Rudabányán született öt gyermekük. Itt építették fel kúriájukat, valószínűleg a mai Tájház telkén (emellett a szendrői vár lakótornya is rendelkezésükre állt; 1698-ban villám csapott a toronyba, aminek következtében az éppen itt tartózkodó családtagok közül a legkisebb gyermek, egy 2 éves fiúcska életét vesztette).

Honnan tudjuk, hogy gróf Gvadányi Sándor könyvgyűjtő volt? Fennmaradt egy példány a könyvjegyéből, vagy ahogy ismert latin kifejezéssel nevezzük, az ex libriséből, amely ma az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményében található. Ezen a neve még az olaszos formában (Guadagni) szerepel, hiszen itáliai születésű volt, a nevét csak 1686-tól írta magyarosan, amikor magyar indigenátust (mai szóval állampolgárságot) kapott. Ebből arra következtethetünk, hogy az ex libris még ezt megelőzően készült. Feltételezésünket erősíti, hogy a könyvjegyen a család régi címere szerepel: ugyanis 1686-ban Sobieski János lengyel királytól kapta a grófi címét Gvadányi, aki ezután újjáalkotta címerét, amelybe bekerült a lengyel sas is.

Gróf Gvadányi Sándor a fennmaradt dokumentumok (számtalan levele) szerint agilis, művelt, széles látókörű és kiterjedt kapcsolatokkal rendelkező személyiség volt. Több nyelven beszélt (olaszul, németül, franciául, latinul, magyarul és talán szláv nyelveken), és katonai hivatása mellett vállalkozói tevákenységet is folytatott: újraindította a rudabányai rézbányászatot, Mecenzéfen pedig vasércbányákat művelt stb. Az egyik 1698-ban kelt levelét így írta alá: "Alexander G. Guadagni Waldbürger in Freybergstatt Ruda Banya", azaz " G[róf] Gvadányi Séndor, Rudabánya szabad bányaváros bányapolgára"!

Mivel "kétlaki" életmódot folytatott (Szendrőn és Rudabányán egyaránt rendelkezett lakással), könyveit is megosztva őrizhette. Kétségtelen azonban, hogy nagyobb részüket az "igazi" otthonában, Rudabányán tartotta. Hogy a könyvtára hány kötet számlált, nem tudjuk, de ha ex librist készíttetett hozzájuk, akár több száz darabra is gondolhatunk. A könyvjegy akkoriban még ritkaságnak számított, és nagy szerencse, hogy a Gvadányiéból legalább egy példány napjainkig fennmaradt. (Azt nem tudjuk, hogy az ex libris csak magában, kisnyomtatványként, vagy egy könyvbe ragasztva található az OSZK-ban; ez utóbbi esetben még érdekesebb lenne a dolog, mert akkor Gvadányi rudabányai könyvtárából is meglenne legalább egy darab!)

Gróf Gvadányi Sándor ex librise. (Az Országos Széchényi Könyvtár szívességéből.)

Az "új" Gvadányi-címer: koronás címerpajzsban a szájában rózsát tartó néger fej, a háttérben a lengyel állami címerből átvett sas, utalva arra, hogy Gvadányi Sándor a lengyel királytól kapta a grófi címet.