Rudabánya lakossága a 19. század végéig túlnyomórészt református vallású volt. Amikor 1880-ban megindult a nagyüzemi vasércbányászat, más felekezethez tartozók is folyamatosan költöztek a településre. A Felvidékről, főként Dobsináról német származású evangélikusok (a “bulénerek”) érkeztek egyre nagyobb számban. Istentiszteleteiket sokáig a bányatársulati iskolában tartották, mígnem 1932 és 1934 között felépítették saját templomukat, melynek tervezője a kor híres építésze, a dobsinai származású dr. Lux Kálmán professzor volt. A rudabányai evangélikus gyülekezet az 1960-as évektől rohamosan fogyatkozott, s már régóta nincs lelkésze sem: havonta egy alkalommal a sajókazai lelkész tart istentiszteletet a maroknyi hívőnek. A templom épülete is egyre rosszabb álapotba került, már-már a pusztulás veszélye fenyegette. A 2006-ben megalakult Rudabányai Német Kisebbségi Önkormányzat azonban kezdettől fogva az egyik fő feladatának tartotta a templom megóvását és felújítását. Első lépésként sikerült műemlék-jellegűvé nyilváníttatni, majd pályázat és támogatások útján szerzett pénzből a legégetőbb állagmegóvási munkákat elvégeztetni. A közeljövőben reméletőleg sikerül a teljes helyreállítást is megoldani.

(Fendrik Zsuzsa felvétele, 2007.)

A templom több érdekességet tartogat a látogatók számára. A tervező neve biztosítékot jelent arra, hogy különleges építészeti megoldásokat láthatunk. Az Úrasztalát - egyedüli példaként hazánkban - a legszebb rudabányai ásványok díszítik, természetesen bebetonozva... A falakon bányászszimbólumok (keresztbe helyezett ék és kalapács) is láthatók, dombormű formájában. Értékes festmények, az 1930-as évekből származó berendezési tárgyak, és sok más különlegesség található még a templomban.

Az 1930-as évektől az 1960-as évekig, amíg rendszeres istentiszteletek folytak, sok kiváló lelkész szolgált a rudabányai evangékus gyülekezetben. Közülük név szerint csak egyet emelünk ki: itt kezdte pályáját az 1960-as évek elején dr. Harmati Béla, aki később az egyház országos püspöke lett. 2007 decemberében a helyi német kisebbségi önkormányzat meghívására néhányan ellátogattak Rudabányára a régi lelkészek közül, s valamennyien úgy nyilatkoztak, hogy kedves emlékek maradtak meg bennük a településről és a hivekről.

templom felújítása után, természetesen továbbra is szolgálja majd az egyre fogyó evangélikus gyülekezetet, de másfajta - kulturális célú - hasznosítását is tervezik, mert jó állapotban tartását csak folyamatos használat mellett lehet megoldani. A egyház, a városi és a kisebbségi önkormányzat vezetői a megfelelő időben tárgyalnak majd erről a kérdésről.

A templom tervezett felújítása kapcsán előkerültek dr. Lux Kálmán eredeti tervei. A megvalósult épület jelentősen eltér a képen látható látványtervtől, aminek oka nyilván a költségkímélés volt.

A tágas, világos, egyszerűségében is szép templombelsőn itt-ott sajnos már az enyészet nyomai is felfedezhetők. A közeljövőben sorra kerülő felújítás, talán gátat vet ennek a kedvezőtlen folyamatnak.

A templomban látható bányászszimbólumok egyike.

Az Úrasztalát díszítő rudabányai ásványok valamikor az 1930-as években kerültek felszínre a vasércbányából. Napjainkra kissé már megkoptak, de így is hirdetik a lelőhely gazdagságát.

A toronyban némán árválkodik a harang… Egyszer talán újra megszólalhat.