(1884 – 1948)

Kállai Géza. (A fotó az 1920-as évek végén készülhetett.)

Kállai Géza bánya- és közgazdasági mérnök, a vasércbánya igazgatója Rudabánya két világháború közötti történetének kiemelkedő alakja volt. 1884. június 9-én született Budapesten. Középiskolai tanulmányait a Reáltanodában végezte. Selmecbányán szerzett bányamérnöki oklevelet 1908-ban, szakmai tevékenységét a tatabányai szénbányáknál kezdte meg. Munkája mellett folytatta tanulmányait, és közgazdasági mérnöki oklevelet szerzett. (Az első diplomás mérnök-közgazdászok egyike volt!)

Kállai Géza selmeci bányamérnök-hallgató korában.

Kállai Géza 1925 körül.

Az I. világháborúban tüzérhadnagyként Przemyslben szolgált, majd az osztrák Alpokba vezényelték, ahol 900 méteres alagút kihajtásával bízták meg. A sikeresen végrehajtott feladatért Ferenc József-renddel tüntették ki, és főhadnaggyá léptették elő.

1918 augusztusában a Borsodi Bányatársulat Kállai Géza okl. bánya- és közgazdasági mérnököt nevezte ki rudabányai vasércbányája igazgatójának. A vezetői munkát 1920-ig Hönsch Árpáddal közösen végezték. Kállai igen nagy lendülettel fogott az egyre nehezedő ellátási viszonyok leküzdéséhez és a világháború alatt tönkrement bányászat fejlesztéséhez. 1942. január 19-én történt felmentéséig éles előrelátással, páratlan szakértelemmel és vasszorgalommal irányította a rudabányai üzemet, egy olyan korszakban, amelyben az ország legnehezebb sorsfordulóit élte meg (a vesztes első világháború, a trianoni határok megvonása, az 1929-33-as nagy gazdasági világválság, majd a második világháború kirobbanása). Rendkívüli szociális érzékenységét mutatja, hogy a munkáltató és a munkások érdekeit mindig képes volt összeegyeztetni, sokszor a tulajdonos szándéka, akarata ellenére. Kállai Géza nemcsak a bányászat terén volt szaktekintély, társadalmi, közéleti és kulturális téren is nagy megbecsülésnek örvendett.

Az egyik első rudabányai intézkedéseként 1918. október 1-től 10 évre bérbe vette báró Radvánszky Kálmántól az Ormospusztától északra, a rudabányai völgyben fekvő 710 hold kiterjedésű úgynevezett kisormosi gazadságot (szántóföld és rét, legelő). Célja az volt a bérlettel, hogy a rudabányai dolgozók élelem-ellátását függetlenítse az akkoriban nagyon bizonytalan közellátástól. A felszerelés nélküli gazdaságot rendbehozatta, és a földművelés mellett állattenyésztésre is volt lehetőség.

Ebben az időben került sor a külszíni vasércbánya rendezésére is: a művelés alatt álló területet négy részre osztották, mégpedig a már régebbi Andrássy I. és II. külfejtéshez az újonnan termelés alá vont Andrássy III. és Vilmos bányarészek csatlakoztak. Üzemvezetési szempontból az utóbbihoz tartoztak a Bruimann, a Splényi és a Deák bányarészek is. Kállai a szállításnál alkalmazott benzin-meghajtású mozdonyokat a benzinhiány miatt faszéngenerátorral működőkké alakíttatta át, annak érdekében, hogy használhatóságuk folyamatos lehessen.

A rudabányai vasércbánya egy részének látképe az 1920-as évek közepén.

(Képeslap, Rosenblatt, Miskolc).

A bányatelep lakó- és középületeinek javítási és építési munkáihoz téglaprést szerzett be, azért, hogy a téglát helyben gyártathassa. Kísérleti mészégetőt is létesített, tehát minden vonatkozásban önellátásra igyekezett berendezkedni. A termelés fejlesztése terén a zavaros körülmények miatt egyelőre nem lehetett eredményeket elérni.

1919 májusában Rudabányát megszállták a csehek, a „kommunista érzelmű" munkásokat elfogták és Szendrőbe vitték. Az igazgató személyes felelősséget vállalat értük az ottani antant katonai parancsnokságnál. Ennek köszönhetően a dolgozókat szabadon engedték, és újra munkába állhattak.

Kállai Gézának elévülhetetlen érdemei voltak egy kiváló orvos, dr. Görgő Tibor megnyerésében és Rudabányán történő alkalmazásában, 1920. március 1-én kötött vele szerződést a bányaorvosi feladatok ellátására, ami kettejük életre szóló barátságának a kezdete is volt egyben. Ezzel Rudabányán és környékén évtizedekig biztosította a magas színvonalú közegészségügyi ellátást. Az I. világháború után szinte semmi nem állt az új orvos rendelkezésre. Görgő doktor kérésére azonban Kállai minden szükséges eszközt és műszert beszerzett Budapestről vagy Bécsből. Így néhány év alatt korszerű bányaüzemi kórház jött létre, amelyben még komolyabb műtétek végzésére is lehetőség volt.

A megváltozott viszonyok között a külföldi (osztrák) tulajdonosoknak nem volt érdeke a rudabányai bánya termelésének fokozása. Viszont az ózdi és a diósgyőri kohók számára Rudabánya döntő jelentőségűvé vált, mivel a trianoni határok közé zárt Magyarország egyetlen művelhető vasércbányája maradt. 1921-ben az üzem termelése fél évig szünetelt, a bányatelep lakóit csak a Kállai Géza előrelátásával bérletként működtetett gazdaság mentette meg az éhhaláltól. 1921-22-ben volt a háború utáni gazdasági válság legnehezebb időszaka. Az ózdi és a diósgyőri kohók termelése azonban időközben megindult, és lassan javult a közellátás. Minden nehézség ellenére Kállait ekkor is a fejlesztési tervek foglalkoztatták

A kurityáni szénbánya által biztosított plusz jövedelemből megépült a szomszédos Ormospusztáig vivő szabványos vasútvonal, és lehetővé vált a rudabányai áramellátást biztosító kurityáni villamos erőmű bővítése is.

A rudabányai vasércbányya vezetői 1925-ben.
Az első sorban balról a negyedik Kállai Géza.

1928-ban megszűnt a Borsodi Bányatársulat, a vasércbányát a Rimamurány–Salgótarjáni Vasmű Rt. vette át, az igazgató azonban továbbra is Kállai Géza maradt. Az 1929-33-as gazdasági világválság évei alatt rendkívül sok nehézséget kellett leküzdenie a rudabányai vasércbányászoknak. A munkások mindvégig maguk mögött tudhatták az igazgató segítő kezét. A válságból a bányaüzem és a telep embert próbáló erőfeszítések árán a harmincas évek közepére talpra állt.

Kállai 1933-ban az egyik négylakásos faházból ideiglenes munkásfürdőt létesített, hogy a dolgozók rendszeres fürdése biztosított legyen. A bányászokat érő gyakori kézsérülések miatt védőfelszerelések (pl. tenyér- és szemvédő) használatát rendelte el.

Kállai Géza bányaigazgatósága alatt Rudabányán igen színvonalas és mozgalmas kulturális élet bontakozott ki, főként a tiszti kaszinó és az altiszti szoba működése folytán. Tagjai, de az egyszerű bányászok számára is hetente tartott ismeretterjesztő előadásokat, amelyek témáit elsősorban a világ különböző részein tett utazásai szolgáltatták (Európa országain kívül Észak-Amerikában, Indiában, Egyiptomban, sőt még a Szovjetúnióban is járt). A saját maga készítette fényképeket írásvetítő segítségével mutatta be hallgatóságának. A bányászoknak színjátszó csoportja, népi- és szimfonikus zenekara volt, és egy több ezer kötetes könyvtár is rendelkezésükre állt. Ebben az időben a testedzés és a szórakozás céljait egyaránt szolgáló teke- és teniszpálya, valamint korszerű sporttelep létesült, sőt még vívóklub is alakult.

Kállai Géza és felesége Lipcsében, a Népek csatája emlékműve előtt, 1930 körül.

Kállai Géza ex librise.

Haranghy Jenő (1894 - 1951) grafikusművész munkája.

Alakja, tevékenysége nem csak az idős bányászok emlékezetében él, hanem a későbbi nemzedékek is nap mint nap szembesülhetnek vele Rudabányán. Élen járt az emlékőrzésben: kezdeményezésére készült el közadakozásból a település neves fia, gróf Gvadányi József (1725 – 1801) író mellszobra születésének 200. évfordulójára 1925-ben, és a bányász hősi emlékmű (1937), amely az I. világháborúban elesett bányászoknak állít emléket. A ma is álló két szobor a település közterületeinek legszebb dísze. Nagy szerepe volt abban, hogy Rudabányán tartották meg a Trianon által elszakított Dobsina bányaváros alapításának 600 éves ünnepségét 1926-ban. A szakmája iránti szeretet és elkötelezettség vezette arra, hogy az 1920-as évek elején a vasércbányából előkerült régi tárgyak és ásványok gyűjtésébe kezdett. Az irodájában őrzött értékes kollekció lett a törzsanyaga az 1956-ban létesült rudabányai bányászati helytörténeti gyűjteménynek, a mai múzeum elődjének. Az igazgatósága idején épült számos lakóház és középület is őrzi Kállai Géza emlékét.

Szakíróként elsősorban a Bányászati és Kohászati Lapok hasábjain publikált, de más folyóiratokban is találkozhatunk írásaival.

Ő maga élete fő tudományos művének magyar-német és német-magyar bányászati szakszótárát tekintette, amelynek anyagát évtizedeken keresztül szorgalmasan gyűjtötte, javította. Sajnos nyomtatásban nem jelenhetett meg, a féltve őrzött kézirat pedig Kállai Géza halála után eltűnt, hollétéről régóta nem tudunk. Remélhető, hogy csak lappang valahol, s egyszer még előkerül a szakemberek nagy örömére.

Kállai Géza egyik tanulmányának kezdő oldala a Bányászati Lapokban, 1936.

Több évtizedes szakmai tevékenységéért, s különösen a rudabányai vasércbányászatnál elért eredményeiért számos kitüntetésben és elismerésben részesült, egyebek között megkapta a kormányfőtanácsosi címet is.

1942. januárjában koholt vádak alapján (ellátási bűncselekménnyel gyanúsították) felmentették igazgatói tisztségéből. Az ezt követő vizsgálat során teljes mértékben beigazolódott Kállai Géza ártatlansága, de a bányavezetői posztot már nem kaphatta vissza: a korabeli közhangulatnak engedve a Rima urai inkább nyugdíjazták (nyugellátását azonban 1945-ig nem vette fel, annak érdekében, hogy jogfolytonossága a bányaiparban megmaradjon). 1943-ban Rudabányáról felesége karcagi házába költözött, később Gyöngyösön bujdosott. A II. világháború után részt vett a károk helyreállításában: Csongrád megyében feladatul kapta a folyóba robbantott hidak újjáépítését, a gátak helyreállítását és az aknamentesítés irányítását. Később koncepciós perbe keverték, amelyben tisztázta magát. 1948. május 25-én hunyt el Debrecenben; a karcagi római katolikus sírkertben temették el.

Rudabányán sohasem feledkeztek meg Kállai Gézáról, annak ellenére, hogy távozása után, s különösen az 1950-es években megpróbálták lejáratni, tevékenységét és szakmai képességeit bagatellizálni (sajnos ebben közreműködött néhány egykori beosztottja, munkatársa is). Ma már azonban senkinek sincs kétsége afelől, hogy személyében a település huszadik századi történetének legjelentősebb alakját tisztelhetjük. Cselekedetei, intézkedései és alkotásai máig hatóan formálták a hely szellemi és valóságos arculatát. Úgy véljük, hogy szeretett szakmájának sokoldalú és magas szintű műveléséért helye van a magyar bányászat jeles személyiségei között is.

2009. október 5-én, a II. Rudabányai Városnapon – ami egybeesett a Bányásznappal – került sor Kállai Géza síremlékének avatására a Telepi temetőben. Hamvai 2007. október 27. óta fekszenek rudabányai földben, miután korábbi nyughelyéről, a karcagi temetőből exhumálták, és hajdani sikeres működésének színhelyén újratemették. A síremlék Rudabánya Város Képviselő-testülete, a helyi Német Kisebbségi Önkormányzat és a településen működő Érc- és Ásványbányászati Múzeum Alapítvány összefogásával valósult meg. Így a még élő egykori munkásai (akik 10 éves igazgatósági jubileuma alkalmából aranyhímzéses felirattal ellátott nemzeti színű szalaggal köszöntötték, ami mindennél többet mond az egyszerű bányászokhoz való viszonyáról) és az őt nem ismerő kései tisztelői példamutató igazgatói működésének színhelyén, Rudabányán róhatják le kegyeletüket Kállai Géza emléke előtt.

Kállai Géza síremléke a rudabányai Telepi temetőben.