Miért éppen Badaló?
Többen is feltették a kérdést: miért éppen a kis kárpátaljai, tiszamenti falut, Badalót választotta a szlovákiai Dobsina és a székelyföldi Borszék után harmadik testvértelepülésének Rudabánya? A magyarázat egyszerű: gróf Gvadányi József (1725-1801) író személye köti össze két helyet. A 18. század végének legnépszerűbb magyar szerzője ugyanis Rudabányán született, s mint hivatásos katona, a hétéves háborút lezáró hubertsburgi béke (1763. március 10.) után mintegy két esztendeig a Nádor huszárezreddel Badalón táborozott, akkori szóhasználattal „kvártélyozott". Itt vígan folyt az élete: mulatságokat rendezett katonáival és a falusi ifjúsággal, bravúros vadászatokon vett részt, kalandos életének történeteivel szórakoztatta hallgatóságát. Le is jegyezte a badalai élményeket, melyek sokáig kéziratban maradtak, s csak 1795-ben jelentek meg az „Únalmas órákban, vagy-is a' téli hoszszú estvéken való idő töltés" című kötetében. Modern kiadása 1999-ben látott napvilágot „Badalai quártélyozás" címmel, S. Benedek András szöveggondozásában és utószavával.
Rudabánya és Badaló egyaránt hűséggel és szeretettel ápolja gróf Gvadányi József emlékét. Mindkét település általános iskolája az író nevét viseli. Előbb ők vették fel a kapcsolatot egymással az EU által támogatott határon túli együttműködés keretében. Kölcsönös látogatások is történtek. Az önkormányzatok sem maradhattak ki az eseményekből, s miután mindkét részről megértést és fogadókészséget tapasztaltak, sor került a kapcsolatok hivatalossá tételére. Szobota Lajos (Rudabánya) és Szalai Imre (Badaló) polgármesterek 2017. szeptember 2-án, a 10. Rudabányai Városnap központi ünnepségén látták el kézjegyükkel a testvértelepülési megállapodást.
Ízelítőül közlünk néhány versszakot Gvadányi badalai tárgyú művéből, amelyben a helyi viszonyokat ecseteli (technikai okok miatt a verssorokat nem egymás alá írtuk, ahogy ez szokás, hanem egymás mellé, / jellel választva el a sorokat):
….Melly faluba estem, a' neve Badaló, / Az ablakom előtt vagyon egy széles tó, / Igen ritkán fagy-bé, bár esik-is a' hó, / De ez tsak rétzeknek, és békáknak való.
Quártély házam körűl vannak több motsárok, / Kákakkal, ’s tsátéval bé-nőtt itt sok árok, / Akár melly óldalon sétálok, és járok, / Attúl tartok, hogy ne érjenek nagy károk.
Mert a' levegő ég tele van legyekkel, / Apró muslitzákkal, dongó bögölyökkel, / Szúnyogok rajával, a' főld-is férgekkel, / Kígyókkal, békákkal, gözű egerekkel.
Paripáim ezek felette kínozzák, / Vér tsordúl testekbűl, őket úgy mardozzák, / Hogy már-is apadnak, mind ezek okozták, / Félek, dögleletre végtére ne hozzák.
Szénát, abrakjokat békével nem eszik, / Ámbár melly mohon-is szájokba bé-veszik, / Tsak a' nagy dombolást, ’s forgásokat teszik, / Mivel fúllánkjokkal bogarak szegezik…
A "Badalai quártélyozást" tartalmazó Gvadányi-kötet címlapja.