Október 19. és 22. között négynapos kárpátaljai körutazáson vett részt egy 35 fős rudabányai csoport. A Beregszász melletti Jánosiban a Helikon hotel vendégszeretetét élvezték, és onnan kiindulva keresték fel a rendelkezésükre álló időben elérhető nevezetességeket.

Az első nap az odautazás mellett a munkácsi vár megtekintésével és a városban tett sétával telt el.

A második napon Kárpátalja távolabbi tájaira vezetett az út. Először a Szolyvai Emlékparkban álltak meg, ahol koszorút helyeztek el az emlékfalon. A Szolyvai Emlékpark a második világháború végén, 1944 novemberében létesített egykori gyűjtőtábor áldozatainak, a málenkij robot elszenvedőinek, tágabb értelemben a szovjet megtorlás és a sztálini terror áldozatainak állít emléket az egykori gyűjtőtábor egyik temetőjének a területén. Innen egy érdekes természeti látványossághoz, a fülöpfalvai (pilipeci) Sipot-vízeséshez utaztak, amely 16 m-es magasságával a térség egyik legnagyobb és legszebb vízesése. Az idei nagy szárazság ellenére most is bőven zúdult alá a víz a meredek sziklafalon. Hazafelé Beregszentmiklós (Csinagyijevo) településen megtekintették a korábbi romos állapotából részben helyreállított, és ma művésztelepként funkcionáló Telegdy-Rákóczi kastélyt. Perényi Imre 1403-ban kapott engedélyt a királytól erődített várkastély építésére, amely azonban csak az 1450-es években készült el. (Érdekes, hogy a Rudabánya szomszédságában levő Csorbakő várának újjáépítésére is 1403-ban kaptak királyi jóváhagyást a Perényiek.) Később a tulajdonosai változtak, és többször átépítették. Falai között több hírneves személy is megfordult, így például Zrínyi Ilona is gyakran tartózkodott itt, és többször találkozott későbbi férjével, Thököly Imrével. II. Rákóczi Ferenc fejedelem szintén gyakran járt Beregszentmiklóson, és a kastélyban töltötte a száműzetésbe vonulása előtti utolsó éjszakát is.

A harmadik napon beregszászi városnézés szerepelt a programban, melynek során megtekintették egyebek mellett a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola műemlék-épületét is. Ezt követően a fatornyos, festett famennyezetes csetfalvai református templomot és a tiszaújlaki Turul-emlékművet keresték fel. Este borkóstolón vettek részt Bene községben, a Parászka család pincészetében.

Az utolsó napon Rudabánya testvértelepülését, Badalót látogatták meg, ahová ajándékokat is hoztak. A helybeliek ízletes ebéddel várták a vendégeket, akik ezután búcsút vettek Kárpátaljától, és hazafelé vették az irányt.

A csoport a munkácsi várban.

A ködös Munkács látképe.

A Szolyvai Emlékpark részlete.

A csoport a tiszaújlaki Turul-emlékműnél.

A badalói református templom.

Petőfi-emléktábla a badalói ref. templom falán. A költő 1847. július 13-án járt a faluban, itt kelt át a Tiszán. A hagyomány szerint megpihent egy ma is álló hatalmas nyárfa alatt, amelynek tövében verset is írt. (Az emléktáblán tévesen 1847. július 17-e szerepel Petőfi badalói látogatásának dátumául, de Úti levelek című műve szerint 13. a helyes időpont.) Annak azonban nincs nyoma, hogy itt született volna valamelyik költeménye. (1847. július 12-én Munkácson és Beregszászon, 13-án pedig Nagypeleskén írt egy-egy verset. Egyes források szerint a Tisza áradása miatt a költő csak július 14-én jutott át a folyón, és kényszerű badalói tartózkodása alatt írta a Meleg dél van című versét. Műveinek kritikai kiadásában azonban e költemény keletkezési helyeként Beregszászt, idejeként pedig július 12-ét adták meg.)

A "Petőfi-nyárfa" Badaló határában, a Tisza árterén.

A badalói Gvadányi József Általános Iskola épülete.

Gvadányi-emléktábla a badalói Gvadányi József Általános Iskola bejáratánál.