...1952 és 1962 között épült, a korszak harmadik legnagyobb magyarországi beruházása volt. Azért létesítették, hogy a barnavasérc-készletek elfogyása után a gyengébb vastartalmú pátvasércet is hasznosítani tudják forgódobos, gázüzemű kemencékben történő dúsítási folyamat során. 1985 végén, amikor bezárták a vasércbányát, a dúsító is beszüntette a termelést. Az üzemi épületek egy részét az újonnan kialakított gipszégető és feldolgozó kialakításánál hasznosították, a szükségtelenné vált részeket pedig lebontották, a vasanyagot értékesítették. A legnagyobb gondot a 100 m magas, időközben romlásnak indult kémény eltávolítása jelentette, amit végül 1994-ben robbantással semmisítettek meg.

Ma már csak kevesen emlékeznek arra, hogyan nézett ki a gyáregyüttes teljes kiépítettségében. Fennmaradt néhány fotó és festmény, amelyek az utókor számára megőrizték a dúsító létképét, ezek többségét a helyi Bányászattörténeti Múzeum őrzi. Ugyancsak a múzeumban találhatő az alábbi rajz, amely az üzem látványtervét ábrázolja (az IPARTERV, az Ipari és Mezőgazdasági Tervező Intézet volt a létesítmény generáltervezője). Az eredeti nagyméretű rajz jobb alsó sarkában az alkotó neve és a készítés évszáma is látható. A név sajnos olvashatatlan, de az évszám "956", azaz 1956. Ekkor az üzem még csak félkész állapotban volt, mert 1953-ban és 1956-ban a gazdasági problémák és a forradalmi események miatt leállt az építkezés. Végül hosszabb próbaüzem után csak 1962. május 1-én tartották meg a gyáravatót, s ekkor kezdte meg a dúsító az üzemszerű termelést, amely 1985. december végéig tartott.