Közeleg a Költészet Napja: április 12-én, József Attila születésnapján klasszikus és mai lírikusaink életét és munkásságát idézik fel országszerte rendezvények, események, kiadványok segítségével. Szűkebb hazánk, a Sajó-Bódva köze is büszkélkedhet jeles költőkkel. Közülük ezúttal a felsőtelekesi születésű TELEKES BÉLÁRA hívjuk fel honlapunk látogatóinak a figyelmét, mivel Rudabányát mindig szoros kpcsolat fűzte a szomszédos községhez, s mint az alábbiakból kiderül, a költő családja is kötődött az itteni vasércbányászathoz.

Telekes Béla 1873. május 4-án látta meg a napvilágot. Édesapja a kincstári (a diósgyőri vasgyárhoz tartozó) vasércbánya tisztviselőjeként került vidékünkre, amely Felsőtelekes felől indította meg a külszíni vasérctermelést. (A Borsodi Bányatársulat csak később, 1880-ban kezdte meg a működését, miután tulajdonosai az államtól bérbe vették a bányatelkeket.) A szepesi szász (német) származású család eredeti neve Klein volt, amit a költő 1891-ben szülőhelye után Telekesre változtatott. Hatéves korág nevelkedett Felsőtelekesen, ekkor édesanyja halála miatt nagynénjéhez került az Abaúj-Torna megyei Aranyidkára, ott nevelkedett mindaddig, amíg 12 évesen a selmecbányai evangélikus gimnáziumba nem került, ahol korábban Petőfi, Mikszáth és sok más jeles személyiség is tanult. Itt érettségizett 1891-ben, majd a budapesti egyetemen jogot és bölcsészetet hallgatott.

Elsó verseit még diákként publikálta a Selmecbányai Híradóban és Kiss József 1890-ben indult, irodalmunk fejlődésében nagy szerepet játszó lapjában, az A Hétben. Budapestre érkezése után Kiss József pártfogásával került be a pezsgő irodalmi életbe. Költészete új színt hozott a 19. század végének "epigonista" (alkotói önállóságot nélkülöző) költészetébe. Az irodalomtörténészek szerint az Ady előtti magyar líra egyik legeredetibb alkotója volt, Ady és a Nyugat-nemzedék költészetének előfutára.

Első verseskötete 1895-ben jelent meg Káprázatok címmel (a kötet a Magyar Elektronikus Könyvtárban megtalálható az interneten). 1906-ban kiadott Versek című kötetét a már beérkezett Ady is melegen üdvözölte egy hírlapi cikkben. Ezután főként műfordítással foglalkozott, mivel nagy családról kellett gondoskodnia: hat gyermeke szültetett gyors egymásutánban. Emellett verseivel és más műveivel továbbra is jelen volt az irodalmi életben. 1936-ban jelent meg harmadik verseskötetete Fekete gályán címmel. Ebben az évben a Magyar Rádióban előadták Rákóczi című verses drámáját. 1937-ben - József Attilával együtt - Baumgarten-díjat kapott.

Telekes Bélát neves kortársa, Tóth Árpád költő az egyik legkiforrottabb nyelvezetű műfordítónknak nevezte. Sokat fordított a világirodalom klasszikusaitól (Byron, Dickens, Ibsen, Kleist, Lermontov, Moliére, Poe, Rostand, Strindberg, Hauptmann stb.) kezdve útleírásokon át a versekig, sőt magyarra ültette Dávid király zsoltárait is. Shakespeare Hamlet című drámájának fordítására is vállalkozott. Mivel az Arany-féle fordítás jogtulajdonosa, a Révai Könyvkiadó nem járult hozzá ahhoz, hogy a Lampel és Wodianer kiadó a Remekírók Képes Könyvtára című sorozatában megjelentesse az Arany-féle átültetést, ezért új fordítást kellett készíttetni, amire egyedül Telekes Béla jelentkezett. Arany után nem kis bátorság és önbizalom kellett ehhez, de az eleinte reménytelennek látszó feladatot Telekes sikerrel megoldotta.

A második világháború után alkotókedve új erőre kapott. Élete utolsó éveiben költészete és személyisége ismét az irpodalmi érdeklődés középpontjába került. Ezt jelzi, hogy 1956-ban kiadták Válogatott versek című kötetét. 1960. október 28-án hunyt el Budapesten, életének 88. évében. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Utolsó lakóhelyén, Budapesten, a Csalogány u. 41. sz. házon, valamint szülőfalujában, a művelődési ház falán emléktáblát helyeztek el tiszteletére. Felsőtelekesen az egyik utcát és az általános iskolát nevezték el róla, így őrizve emlékét. Arany Lajos debreceni irodalomtörténész, főiskolai tanár (aki hosszú ideig Felsőtelekesen élt, szülei itt voltak pedagógusok) egyetemi szakdolgozatát Telekes Béla költészetéről írta, és több tanulmányban is foglalkozott munkásságával.

Telekes Béla költészete ma is eleven: két újabb válogatás készült verseiből, melyekhez az életpályát bemutató tanulmányok is járulnak Szeghalmi Elemér révén (Ez itt az álmok rengetegje, 1975; Az én múzsám, 1981). Versei időnként a Magyar Rádióban és másutt is elhangzanak, és fordításai sem évültek el. (Például Dumas: A jávai orvos és Byron: A chilloni fogoly című műve napjainkban is az ő tolmácsolásában jelent meg.)

Az alábbi fotókat a költő leányai, Gizella és Malvina bocsájtották a helyiek rendelkezésére az 1980-as években, amikor a szülőfalu "felfedezte" neves fiát, és kapcsolatba lépett hozzátartozóival.

Telekes Béla körülbelül 5 éves korában. Ez a felvétel valószínűleg még felsőtelekesi éveiben készült.

Telekes Béla az 1900-as évek elején.

Telekes Béla feleségével és gyermekeivel 1907-ben.

Telekes Béla gyermekei 1915-ben.

Telekes Béla budapesti lakásában 1959-ben.

A budapesti emléktábla a Csalogány u. 41. sz. ház falán.

A felsőtelekesi emléktábla a művelődési ház falán.