Református templom

 
reformtus_templom_rudabnya_1 
 
A rudabányai református templom déli homlokzata
 
templom_e1_470
 
A templom előtt álló harangtorony 1896-ban épült, úgy, hogy magába foglalja a 18. század végi fa haranglábat.
 
 abc_27_470
 
A templom látképe a toronnyal. Balra a volt református iskola (ma gyülekezeti terem) épülete.
 
01_ref._templom_a_kat._temetbl_470 
 
A református templom és környezetének távlati képe.
 
     Rudabánya a 14-15. században jövedelmező réz- és ezüsttermelése révén bányavárossá emelkedett. Ennek a korszaknak ma egyetlen hírnöke van a településen: a református templom, amely több évszázad változatos megjelenésű, értékes művészeti alkotásait őrzi. Eredetileg a XIV. század közepén épült koragótikus stílusban. (Helyén azonban már korábban is templom állhatott.) A következő században átalakították, ekkor késógótikus külsőt kapott. A háromhajós, hálóboltozatos csarnoktemplom a 16. század végén a törökdúlás áldozata lett: évtizedekig tető nélkül, elhagyottan állt. Épebben maradt nyugati harmadát a reformátusok állították helyre az 1660-as években, úgy, hogy a keleti oldalon fallal lezárták, melynek a közepére helyeztek egy későgótikus ablakot az elpusztult részből, a tetőteret pedig sík deszkamennyezettel fedték le. A romosabb keleti részt lebontották, és köveit az újratelepülő falu házaiba beépítették. A 18. században kis előteret húztak a ma használatos nyugati bejárat elé. Így nyerte el végleges formáját a templom, amely az átépítések és a szakszerűtlen renoválások következtében sokat vesztett középkori jellegéből. A hivatalos műemlékvédelem ezért sokáig nem méltatta figyelemre az egyre rosszabb állapotba kerülő épületet. Az 1960-as években a közeli külszíni vasércbánya robbantásai és a kedvezőtlen talajviszonyok következtében falai megrepedeztek, a déli oldal egyik (utólag emelt) támpillére pedig elvált a faltól. A templomot az összeomlás veszélye fenyegette, amit az Országos Műemléki Felügyelőség szakemberei megelőztek azzal, hogy 1970-ben elkezdték feltárását. Az alapos kutatómunkát szakszerű helyreállítás követte, amely a falképek restaurálásával 1976-ban fejeződött be. A település ősi központját uraló, fehérre meszelt falú, magas kontytetős, fazsindelyborítású épület azóta a környék leglátogatottabb műemlékei közé tartozik.
     A templom híres vasajtaja a XIV. században készült, egyik legszebb középkori kovácsmunkánk. Felületét vaspántokkal 55 rombusz alakú mezőre tagolták, ezekben Anjou-címerek, mesterjegyek és német nyelvű felirat (M[UTTER] MARIA HILF / CASPAR MELCHIOR BALTHASAR) látható. Az értékes alkotást ma a miskolci múzeumban őrzik, a helyszínen, a déli kapu eredeti csúcsíves kőkeretében műanyagból készült tökéletes másolata áll A hazai műemlékvédelemben ez volt az első példa arra, hogy egy műtárgyat az eredeti helyén másolattal pótoltak.
     A déli oldalon az ajtótól balra két későgótikus támpillér, jobbra, magasan befalazott koragótikus ablaktöredék figyelhető meg; ezt a helyreállítás előtti falkutatás során bontották ki. Az első támpilléren középkori napóra vakolatba karcolt bizonytalan körvonalai látszanak.
      A templomba csúcsíves kőkeretelésű  faajtón át léphetünk be a nyugati oldalon. A belső tér egyetlen, téglalap alakú terem, alaprajzi méreteihez viszonyítva igen magas. Két későgótikus, halhólyagmotívumos ablak világítja meg: az egyik eredeti helyén, a déli falban, a másik a keleti oldalon, másodlagosan beépítve. A falak felső peremén megmaradtak a gótikus mennyezet boltvállai, részben ezekre támaszkodik a mai famennyezet.
     Az északi oldalon két falképtöredék hívja fel magára a látogatók figyelmét. 1928-ban kerültek elő a mészrétegek alól több más freskómaradvánnyal együtt. Az utóbbiakat rossz állapotuk miatt leverték.. A megmentett két ábrázolás közül a baloldali Szent Zsófia gyermekeivel, a jobboldali Szent Ilona a kereszttel. Készítési idejüket 1430 tájára teszik a szakemberek, és az itáliai trecento hatását látják a jó színvonalú alkotásokban.
      A keleti falra erősítve két vörösmárvány síremlék látható. Eredetileg a padlóban feküdtek, csak később kerültek mai helyükre, hogy ezzel is növeljék a 17. századi átépítés során erősen lecsökkent templomteret. A jobboldali Perényi Istvánnak, Zsigmond király étekfogó mesterének a sírköve 1437-ből, a család címerével, rendi jelvényekkel és az elhunytra vonatkozó gótikus kisbetűs körirattal. Alsó része sajnos hiányzik (valószínűleg a törökdúláskor leomló mennyezet súlyos kövei csonkították meg), műkővel pótolták. Középkori síremlékeink között kiemelkedő művészi értéket képvisel. A másik sírkő Saurer Erhard bányaprovizor számára  készült 1576-ban. Rajta felül a család úgynevezett beszélő címere két vadkanfejjel, dús, már-már barokkos levélornamentikában, az alsó felét elfoglaló latin nagybetűs felirat pedig az elhunyt érdemeit sorolja fel. A másiknál valamivel gyengébb munka, de a korabeli hasonló emlékek sorában jó átlagszínvonalat reprezentál.
     A rudabányai református templom ékessége a 120 táblából álló festett famennyezet, amely a legszebb, legnagyobb és legépebben megmaradt ilyen jellegű alkotások közé tartozik hazánkban. Az egyik feliratos tábla tanúsága szerint Contra András és Mátyás jolsvai (ma Jelsava, Szlovákia) festőasztalosok készítették 1758-ban. A korábbi, 17. századi famennyezetből csak a mestergerenda (rajta a templom újjáépítésére vonatkozó vésett felirat), valamint az azt alátámasztó, egyetlen szál tölgyfából faragott 9 m magas oszlop, és talán 6 darab, a többitől elütő, merevebb ábrázolású tábla maradt meg. A léckeretekkel határolt mezők nagy részét virágos-indás motívumok díszítik (közöttük szegfű, tulipán, akantusz- és pálmalevél, gránátalma stb.). Mellettük három alakos ábrázolás is megfigyelhető: pelikán, Ádám és Éva, kétfejű sas, az utóbbi stilizált Habsburg-címer. A néhány kék alapszínű, egyszerűen festett tábla későbbi, szakszerűtlen pótlások eredménye. A mennyezettel egyidős a papi szék és a padelők festése; az utóbbiak közül a helytelen kezelés miatt sok tönkrement. A falazott szószék fölött levő pelikános, csigavonalas díszű, szőlőfürt-motívumokkal festett szószék-korona valamivel későbbi, az oldalán látható ávszám szerint 1767-ből való. A mennyezet a beázások és a faanyag természetes kártevőinek pusztítása következtében az 1970-es évekre végveszélybe került. Amikor megkezdték a templom feltárását, az egészet leszedték és Budapestre szállították, ahol az Országos Műemléki Felügyelőség központi műhelyében évekig tartó gondos munkával sikerült megmenteni az enyészettől a 18. századi festőasztalos-mesterségnek ezt a páratlan remekét.
     A templomkertben néhol a talajszint fölé magasodnak az elpusztult épületrészek alapfal-maradványai. A különálló hagymakupolás, fazsindely borítású harangtorony 1896-ben épült. Érdekessége, hogy belsejét a 18. sz. végén ácsolt fa harangláb képezi. Egyik harangját 1713-ban öntötték.
 
rudabnya_templom_fakazetts_mennyezet_falkpek_az_szaki_falon 
 
Részlet a templombelsőből: a két falkép-töredék, a festett famennyezet egy része, a szószék-korona és a keleti halhólyag-motívumos,későgótikus ablak.
 
rudabnya_szent_zsfia_a_hrom_teolgiai_ernnyel_xv._sz._eleje_470
 
A baloldali falkép-töredék közelebbről: Szent Zsófia gyermekeivel.
 
 rudabnya_szent_ilona_xiv._sz
A jobboldalifalkép-töredék: Szent Ilona a kereszttel.
 
mennyezet_2_470
 
A festett famennyezet részlete az alakos ábrázolásokkal.
 
srk_470 
 
A keleti falra erősített két vörösmárvány síremlék: Perényi Istváné (1437, jobbra) és Saurer Erhardé (1576).
 
vasajt_470_01
A református templom 14. századi vasajtaja az egyik legszebb középkori kovácsmunkánk. Az eredeti ajtó a rudabányai múzeumban látható, az 1970-es évekbeli restauráláskor műanyagból készült másolatát helyezték a templom déli falában álló, kőből faragott ajtókeretbe.
 
11_ref._t._ablak_470
 
A templom déli oldalán feltárt befalazott koragótikus ablak a két gótikus építési periódus legfőbb bizonyítéka.
 
napora2_470
 
A templom déli oldalának baloldali támpillérén egy középkori napóra látható, ami ritkaságnak számít hazánkban.