Murvay László

MURVAY LÁSZLÓ
 
(1918 - 1984)


murvay_lszl_arckpe_470_01Murvay László.
(A fénykép az 1980-as évek elején készült.)

     Műszaki szakember, múzeumszervező, múzeumigazgató.
     Hajdúnánáson született 1918. június 13-án. A debreceni Tisza István Tudományegy. jogi karán tanult 1937-1940 között, miközben 1939-ben a Finn Téli Háború önkéntese volt. 1941-42-ben a Bolyai János Műszaki Akadémia hallgatója. 1945 után a Tiszamenti Vízmű Építő Vállalatnál építésvezetőként dolgozott. 1953-1959 között az Ózdi Szénbányászati Tröszt beruházási osztályvezető-helyettese volt, 1960-tól 1976-ig a rudabányai vasércbánya beruházási munkáit irányította.
     A nagy műveltségű műszaki szakember Rudabányára kerülése után azonnal felfigyelt a bányászati helytörténeti gyűjtemény - megfelelő kiállítóhely híján - raktárban  levő értékes relikviáira, melyek hatására tanulmányozni kezdte a bányászat és a kohászat emlékeit a térségben. Hivatali elöljárói (Bics István vasércbánya-igazgató és Papp Bálint budapesti vállalatvezető) támogatásával hozzálátott a gyűjtemény rendbetételéhez, újjászervezéséhez. Néhány év alatt jelentősen gyarapította a már meglevő anyagot, miközben érdeklődése fokozatosan kiterjedt a történelmi Magyarország egészének érc- és ásványbányászatára. A lokális kiállítás így alakult idővel regionális, majd országos jellegűvé. Munkájához kiváló hazai és külföldi szakemberek (dr. Faller Jenő, dr. Korek József, Kiszely Gyula, V. Kirnbauer, J. Majer és mások) segítségét nyerte meg. Tanácsaikra építve a gyűjteményt Érc- és Ásványbányászati Múzeum néven saját épülettel rendelkező országos szakmúzeummá fejlesztette, amelynek igazgatójává természetesen őt nevezték ki (eleinte bányaüzemi feladatain túl csak mellék-, majd 1977-től főállásban látta el ezt a tisztséget). Az avatóünnepségre a Rudabánya bányavárossá nyilvánításának 600. évfordulója alkalmából szervezett rendezvénysorozat keretében, az 1965. évi Bányásznapon került sor. A múzeum ma is fennáll, 2006-ban történt felújítása óta Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bányászattörténeti Múzeum néven végzi tevékenységét, hazánk egyik legnagyobb ilyen jellegű gyűjteményeként.
     Murvay László nevéhez fűződik a múzeumépület bővítése 1967-ben, a föld alatti bemutatóhely építése 1969-ben és a különálló ásvány- és őslénytár (a Földvári Aladár Kiállítóterem) létesítése 1980-ban. Néhány nagy múltú bányásztelepülésen – Telkibányán, Nagybörzsönyben és Recsken – filiálékat hozott létre.
     Murvay László 1981-ben Rudabányáról Pécsre költözött, ahol a Mecseki Bányászati Gyűjtemény fejlesztésében játszott vezető szerepet, de a rudabányai múzeumot továbbra is irányította 1984. július 23-án bekövetkezett haláláig. Tiszalökön helyezték végső nyugalomra. Életének és munkásságának főbb adatai a Magyar életrajzi lexikonban és a Magyar múzeumi arcképcsarnok (2002) című kiadványban is megtalálhatók.
 
m._franz_kirnbauer_s_murvay_l._a_mzeum_bejrata_elttyx_470
 Franz Kirnbauer, a neves osztrák technikatörténész és Murvay László a rudabányai múzeum főbejárata előtt, 1973 körül. Az 1970-es években Murvay László hívására sok európai ország szakemberei látogattak Rudabányára tapasztalatcsere, kutatás vagy előadás tartása céljából.
 
szakestly_470
 Murvay László sokat tett azért is, hogy a bányászhagyományok újjáéledjenek Rudabányán. Például többször szervezett szakestélyt, amelyen a selmecbányai akadémia tradíciói elevendetek meg. Más alkalommal a hajdani céhek életét mutatta be. A képen éppen a céhesküt olvassa fel, körülötte a jellegzetes céhtárgyak láthatók. (A fénykép 1977-ben vagy 1978-ban készült.)