Egyházak



 

Római Katolikus egyház

 

rudabnya_042_120
Rudabánya, Gvadányi u. 51.
Tel:48/568-243
Andrási Zoltán Tamás plébános
Mise: minden vasárnap 10:30 órakor

A római katolikus templom 1912-ben épült. Belsejében Takács István mezőkövesdi festőművész falképei láthatók.
 

 

Református egyház

kl_templom_120
Rudabánya, Temetõ u. 8.
Tel:48/353-216.
Kertész Zoltán református lelkész
Kertészné Szilágyi Erzsébet református lelkész
Istentisztelet: minden vasárnap 10:30 órakor és 15:30 órakor

A REFORMÁTUS TEMPLOM

Rudabánya a középkorban egyike volt a hét felsõ-magyarországi bányavárosnak. Ennek az idõnek ma egyetlen hírnöke van a településen: a református templom, amely több évszázad változatos megjelenésû, értékes mûvészeti alkotásait õrzi. Eredetileg a XIV. század közepén épült koragótikus stílusban. (Helyén azonban már korábban is templom állhatott.) A következõ században átalakították, ekkor késógótikus külsõt kapott. A háromhajós, háló-boltozatos csarnoktemplom a 16. század végén a törökdúlás áldozata lett: évtizedekig tetõ nélkül, elhagyottan állt. Épebben maradt nyugati harmadát a reformátusok állították helyre az 1660-as években, úgy, hogy a keleti oldalon fallal lezárták, amelynek a közepére helyeztek egy késõgótikus ablakot az elpusztult részbõl, a tetõteret pedig sík deszkamennyezettel fedték le. A romosabb keleti részt lebontották, és köveit az újratelepülõ falu házaiba beépítették. A 18. században kis elõteret húztak a ma használatos nyugati bejárat elé. Így nyerte el végleges formáját a templom, amely az átépítések és a szakszerûtlen renoválások következtében sokat vesztett középkori jellegébõl. A hivatalos mûemlékvédelem éppen ezért sokáig nem méltatta figyelemre az egyre rosszabb állapotba kerülõ épületet. Az 1960-as években a közeli külszíni vasércbánya robbantásai következtében falai megrepedeztek, a déli oldal egyik késõgótikus támpillére pedig elvált a faltól. Ekkor derült ki, hogy mögötte befalazott koragótikus ablak rejtõzködik, ami sejttette, hogy a templom építéstörténete sokkal érdekesebb, mint eddig hitték. 1970 és 1975 között az Országos Mûemléki Felügyelõség szakemberei feltárták és restaurálták. A település õsi központját uraló, fehérre meszelt falú, magas kontytetõs, fa-zsindelyborítású épület azóta a környék leglátogatottabb mûemléke.

A templom híres vasajtaja a XIV. században készült, egyik legszebb középkori kovács-munkánk. Felületét vaspántokkal 55 rombusz alakú mezõre tagolták, ezekben Anjou-címerek, mesterjegyek és német nyelvû felirat olvasható (M[UTTER] MARIA HILF / CASPAR MEL-CHIOR BALTHASAR). Az értékes mûtárgyat ma a miskolci múzeumban õrzik, a helyszínen, a déli kapu eredeti csúcsíves kõkeretében mûanyagból készült tökéletes másolata látható. A hazai mûemlékvédelemben ez volt az elsõ példa arra, hogy egy mûtárgyat a hely-színen másolattal pótoltak.
A déli oldalon az ajtótól balra két késõgótikus támpillér, jobbra, magasan a már említett befalazott koragótikus ablaktöredék figyelhetõ meg. Az elsõ támpilléren középkori napóra vakolatba karcolt bizonytalan körvonalai tûnnek elõ.
A templomba csúcsíves kõkeretelésû faajtón át léphetünk be a nyugati oldalon. A belsõ tér egyetlen, négyzet alakú terem, alaprajzi méreteihez viszonyítva igen magas. Két késõgótikus, halhólyagmotívumos ablak világítja meg: az egyik eredeti helyén, a déli falban, a másik a keleti oldalon, másodlagosan beépítve. A falak felsõ peremén megmaradtak a gótikus mennyezet boltvállai, részben ezekre támaszkodik a mai famennyezet.
 Az északi falon két falképtöredék hívja fel magára a látogatók figyelmét. 1928-ban kerültek elõ a mészrétegek alól több más freskómaradvánnyal együtt. Az utóbbiakat rossz állapotuk miatt leverték.. A megmentett két ábrázolás közül a baloldali Szent Zsófia gyermekeivel, a jobboldali Szent Ilona a kereszttel. Készítési idejüket 1430 tájára teszik a szakemberek, és az itáliai trecento hatását látják a jó színvonalú alkotásokban.
A keleti falra erõsítve két vörösmárvány síremlék látható. Eredetileg a padlóban feküdtek, csak késõbb kerültek mai helyükre, hogy ezzel is növeljék a 17. századi átépítés során erõsen megcsonkított templomteret. A jobboldali Perényi Istvánnak, Zsigmond király étekfogó mesterének a sírköve 1437-bõl, a család címerével, rendi jelvényekkel és az elhunytra vonatkozó gótikus kisbetûs körirattal. Alsó része sajnos hiányzik (valószínûleg a törökdúláskor leomló mennyezet súlyos kövei csonkították meg), mûkõvel pótolták. Középkori síremlékeink között kiemelkedõ mûvészeti értéket képvisel. A másik sírkõ Saurer Erhard bányaprovizor számára készült 1576-ban. Rajta felül a család úgynevezett beszélõ címere két vadkanfejjel, dús, már-már barokkos levélornamentikában, az alsó felét elfoglaló latin nagybetûs felirat pedig az elhunyt érdemeit sorolja fel. A másiknál valamivel gyengébb munka, de a korabeli hasonló emlékek sorában jó átlagszínvonalat képvisel.
A rudabányai református templom ékessége a 120 táblából álló festett famennyezet, amely a legszebb, legnagyobb és legépebben megmaradt ilyen jellegû alkotások közé tartozik hazánkban. Az egyik feliratos tábla tanúsága szerint Contra András és Mátyás jolsvai (ma Jelsava, Szlovákia) festõasztalosok készítették 1758-ban. A korábbi, a 17. századi famennyezetbõl csak a mestergerenda (rajta a templom újjáépítésére vonatkozó vésett felirat), valamint az azt alátámasztó, egyetlen szál tölgyfából faragott 9 m magas oszlop, és talán 6 darab, a többitõl elütõ, merevebb ábrázolású tábla maradt meg. A léckeretekkel határolt mezõk többségét virágos-indás motívumok díszítik (közöttük szegfû, tulipán, akantusz- és pálmalevél, gránátalma stb.). Mellettük három alakos ábrázolás is megfigyelhetõ: pelikán, Ádám és Éva, kétfejû sas, az utóbbi stilizált Habsburg-címer. A néhány kék alapszínû, egyszerûen festett tábla késõbbi, szakszerûtlen pótlások eredménye. A mennyezettel egyidõs a papi szék és a padelõk festése; az utóbbiak közül a helytelen kezelés miatt sok tönkrement. A falazott szószék fölött levõ pelikános, csigavonalas díszû, szõlõfürt-motívumokkal festett szószék-korona valamivel késõbbi, a rajta látható évszám szerint 1767-bõl való. A festett berendezések a beázások és a faanyag természetes kártevõinek pusztítása következtében az 1970-es évekre végveszélybe kerültek. Amikor megkezdték a templom feltárását, az egészet leszedték, és Budapestre szállították, ahol az Országos Mûemléki Felügyelõség központi mûhelyében évekig tartó munkával sikerült megmenteni az enyészettõl a 18. századi festõasztalos-mesterségnek ezt a páratlan remekét.
A templomkertben a talajszint fölé magasodnak az elpusztult épületrészek alapfal-maradványai. A különálló hagymakupolás, fazsindely borítású harangtorony 1894-ben épült. Érdekessége, hogy belsejét az 1793-ban ácsolt fa harangláb képezi.
2_120

A református templom belseje a falkép-töredékekkel,a festett famennyezet részletével és a szószék-koronával. A jobboldalon egy későgótikus, hármas osztású úgynevezett halhólyag-motívumos ablak látható.
3_120
Az egyik falkép közelről: Szent Zsófia harmadmagával.
 
 

 

Evangélikus egyház

evanglikus_templom_rudabnya_3._120 

Rudabánya

Bartók Béla u. 12.

(Lelkészi hivatal: 3720 Sajókaza, Rákóczi u. 1. lelkésze)
06-48-355-528